Avagy mit néztek be a tanárok, mire nem vagyunk képesek (mi sajtósok), mit toltak el a szervezők, és miért punnyad otthon mindenki, aki nem kupázik.

 

Negyedéves hallgatóként ismét végigfutott az agyamon az ismerős gondolat: "Ehh! Jövőre már tényleg..." Tényleg! Évek óta ez megy. De miért nem szánom el magam (több ezer sorstársammal egyetemben) soha arra, hogy kupázzak? A választ több fronton kereshetjük.

Jólelkűen kapunk ugyan két szabadnapot a kupa végére, de ezt olyan áron, hogy őszi szünetnek nyoma sincs. A tanárok általában jókat mosolyognak a teremben ülő qpa pólós "mihasznákon", de ugyanilyen mosollyal tesznek durva laborbeugrókat, házileadásokat, és kisZH-kat is a qpa hetére. Talán, ha egy kicsit a hivatalos dékáni szüneten túl is lazítanának a kedvenc oktatóink, akkor egy eséllyel többet kapna a kupázni vágyó, ámde lelkiismeretes hallgató. Megoldás? Legyenek bevonva a tanszékek is a kupázásba! Ha máshogy nem, egy all-star csapattal. (A sörváltó a tiszteletreméltó kivétel:)!)
 
A sört izé... sort magunkkal folytatnám. Itt van egy tényleg frankó sajtóapparátus a villanykaron. Szerénytelenség nélkül mondhatom, a karok között talán a legstabilabb, legösszetartóbb szerkesztőséggel. De mi sem vagyunk arra elegendők, hogy percről -percre beszámoljunk az eredményekről, történésekről. Pedig az otthon ülők is igényelhetnék a qpa-feelinget. Sajnos nem csoda, hogy sokakat nem érdekel a kupa, mert hiába a ténykedésünk, a szervezők erőfeszítései, nagyon sokan nem láthatják a legjavát, ha nincsenek vastagon benne a témában. Ráadásul aki egyszer lát egy megmozdulást, de tanulás miat dolga van, annak baromira fáj a szíve az "érzés" után. Ebben mi is hibásak vagyunk, hiszen a feelinghez annak is joga van, aki otthonmarad. Ráadásul gyakran, ha az ember nincs belső kolihálón, nem kollégista, egész héten VHDL házit hákol még a sztorikból is kimarad. Megoldás? A PR erősítéséhez sajnos a mi Impi-kereteink szűkösek. Talán ha ilyenkor toboroznánk önkénteseket, esetleg a szervezők is beszállnának a tudósításba, könnyebb lenne a dolgunk.

Térjünk rá a szervezőkre. Rengeteg a munka egy kupával, sok apróságot le kell szervezniük, de a PR valahogy évek óta gyenge. Csak a csapatok, csak a bennfentesek tudják pontosan az eseményeket. Igazából egy ekkora karnak az eseményén minden embernek kupamérgezést kellene kapni az arcába áradó tájékozatásokról, illetve hirdetésekből, program/buliajánlókról. Nyugodt lélekkel lehetne plakátolni, évfolyamonkénti dumalistákat floodolni az állásokról, megmozdulásokról, esetleg a hivatalos honlapot is bőven lehetne részletesebbre venni, kifejtősre, hogy az otthonmaradók is átélhessék a qpa által nyújtott élvezeteket, vagy legalább lássák, hogy melyik feladat mit is takar bővebben. Ezek lehetnek tehát egyfajta megoldásfélék...

Persze ezek kifogások. Idén SEM qpáztam. Jövőre PERSZE fogok. Tényleg szeretnék! Remélem megengedi az időm. Ha pedig nem, remélem a portálunkon továbbra is olvashatok feelingcikkeket a megmozdulásokról, és több beszámoló/médiaanyag is a kezem közé kerül, mindenféle erőfeszítések (akár belsős impis kapcsolatok izzítása) nélkül is. Tudom, fura cikk volt ez. Egy otthonülő véleménye. De talán nem vagyok egyedül. Sokan vannak akiknek a tanulás előrébb van, és még csak nem is érdekli őket a verseny. De, ha mást nem, jövőre adjunk bele apait-anyait (mi sajtósok, tanárok, szervezők), hogy a legalább a KÍVÁNCSISÁGUKAT felkeltsük nekik. Akik pedig kíváncsiak, láthassák otthonról is, hogy miből maradtak ki.