Hajtás vége, már szárad fel a felmosás után a nagykonya, lelkes, de kifáradt kupázó zuhanyozni indul, hogy le ne késse a sörváltó-selejtezők kezdését. Kisebb „a kulcsom beletörik a zárba” és „kinél vannak az akksik a vakuba” parák után ukránban gyors Fornetti vásárlás, majd négyes elcsíp, és irány a Goldmann...

Már jelentős számban vannak itt emberek. Mindenkin látszik, hogy nem egy egész napos CS/Jóbarátok/C++ nap után állt fel a gép elől, és ballagott át, hanem mentálisan és fizikálisan is lefáradt...

A sörváltók közben zajlottak. Láttunk sok-sok sört lefolyni sok-sok ember torkán. A legszimpatikusabb az volt, amit a Qsch-vs-Vomito ivásnál láttam. Én személy szerint csak ezért nekik adtam volna a Fair-play kupát: A Qsch oldalán ivó emberek mindig megvárták, amíg az ellenfél megissza, és csak utána kezdte a következő, illetve az utolsók egyszerre csapták le a korsót. Riszpekt. 

Balázs írására regagálva: nekem ízlett a kaja, azzal nem volt gond. Viszont a nokedlihez a combbal csak kést kaptam (mert nem volt se villa, se kanál), viszont azt kettőt is. Mivel aznap pár palacsintán és fél zacsi Fornettin kívül mást nem ettem, a kaja végére eléggé skill-es lettem a két-késsel-lapátolás műfajában... 

Ami generell nem tetszett, az az eszméletlen rücsök, ami nagyon gyorsan kialakult: ragadt a padló (tök Újvár-feeling)... Ez első sorban nem (feltétlenül) a rendezők hibája, ők szedték az üvegeket, meg fel-felmosták a nagy tócsákat, de hát ha a qpacsapatok nem mutatnak még egy legminimálisabb igényszintet sem, akkor ilyen szintű rendezvénynél más nem is nagyon várható el. Ezek alól persze akad kivétel, mert pár normálisabb csapat/ember lement a földszintre, és ott beszélgetett, meg minden, ugyanis fönt gyakorlatilag egy „alkoholgőztől elvakultan, nagyon alacsony igényszintre süllyedt, de magát kitűnően érző és partyzó” emberekből álló bulivá kezdett válni.

Az eredményhirdetésnél a különböző csapatok nem sok mindenre figyelve, szinte rohanva tódultak a színpad elé, szegény főrendezőt szinte hátralökve, és kezdtek el ugrándozni meg örülni. Ha a nagyobb rendezők nem állnak be mögéjük, és tartják meg szilárdan a csapatot, lezúzták volna a színpad hangosítását, amit nem fél perces móka felállítani, és nem két forint, ha ki kell cserélni... 

Zárszóként annyit, hogy szerencsére nem nekem kellett takarítanom. Igaz eredményhirdetés után eljöttem, mert iszonyatosan fájt a fejem, ezért a gányolás végét már nem láttam, de szerintem ürítés és lámpakapcsolás után siralmas látvány lehetett...