Tegnapi napon meghallgathattuk a bakelit 'A' oldalát. A Qpa zárása után mindenki merengjen el, és zúgó füllel, hasogató fejjel, szorult szívvel hallgassa meg a 'B' oldalt is.

A Hajtás aláfestésére szinte akármilyen buzdító ritmusú zene illene. A cikkíró azonban a válogatásra egyik személyes kedvencét ajánlja: mégpedig az Offspringtől a One Fine Day-t. 

Dim lights

A szintek takarítására Richie és Qka (Höhö, a hülye elírta a nevét :D!)  fog buzdítani. A Takarítónő című általánosiskolás himnuszra nyilván mindenki emlékszik, így bizonyosan a szinteken lakó csajok is. A fiúk nyissanak ki egy újabb üveg sört, míg a lányok felmossák a padlót, meg összeszedik a szemetet. Eégsz évben körbe vannak rajongva (és még finoman fogalmaztam), ilyenkor is mutassák meg, hogy nőből vannak ;))!

Közben lezajlott a sörváltó döntő is a mai napon, aki még mindig nem hiszi el , hogy a sör jó, az hallgassa meg Psychostick-ék italcore alapvetését , és utána alvajárva a refrént üvöltve szerezzen örömet a szobatársaknak. Lehetőleg hajnali hat óra után, hogy nehéz legyen visszaaludni.

A következő dal egy helyszínen rögzített élő Supernem agymenés, melyen Szabiék egyre Hangosabban játsszanak.  A szervezőknek pedig megfordul a fejében, hogy miért nem csináltak olyan búcsúbulit ahol maguk a kupázók is felléphettek volna élőzenével. Mondjuk ebben a pakliban benne van a csúfos lebőgés lehetősége is. Meg az is, hogy mi szeretünk kárörvendően röhögni pont az ilyen bénázásokon.

A lemez vége felé érve egy szokatlan, bár annál felemelőbb igazi dal szóljon a nyertesnek. Dream Theater-ék Hollow Years-e. Talán nem a legmegszokottabb bajnokokhoz szóló dal, de a We Are The Champions-t már legalább ugyanannyira unjuk, mint a Roki filmbetétdalait. Más szempontból pedig a refrén olyasfajta reménységet, örömöt sugároz, ami túlmutathat a pillanat örömén is. A Qpa maga a dal által pedig a 'Hollow' hétköznapoktól való elszakadás próféciájaként lesz értelmezhető.

Dim lights

Utolsó tételként egy csapatindulókból összeállított medley foroghat, mely alatt az ember hátradőlve végiggondolja, hogy Qpázni bizony jó. Egész évben gürizünk, csináljuk a házikat, laborokra járunk, vizsgázunk, seggelünk mint a gép. Kell nekünk egy hét, amikor mi is megmutatjuk Budapest szabadidőközpontjainak, hogy a legfaszább/legtalálékonyabb/legbulisabb/legszerénytelenebb bandája nincs elveszve egy monitorfal mögött. (Pedig de :D!) Kell egy hét amikor kieresztünk magunkból mindent, ahol megmutathatjuk, a jelanalizálásokon, és kódolásokon kívül miben mire vagyunk képesek. És utána kell majd egy nyugodt óra, amikor a lemezt felrakva muzikálisan is  elmerenghetünk a 2006-os Qpa legszebb pillanatain.