Menu Content/Inhalt
Az év legjobb Tankcsapda-feldolgozásai
Írta: lemming   
2009. október 06. kedd, 16:46

Megint itt a schönherzovíziós dalfesztivál, karaokebajnokság vagy tehetségkutató vagy mi, azaz létrejött egy kisebb rakás Qpa-csapatok által írt és előadott indulókból. Vannak várakozások, miszerint "reméljük, lesz néhány dal, ami vállalható lesz még öt év múlva is", és vannak sejtések, miszerint "nem lesz nagy kitörés a zúzós gitár alapra béna hangon felénekelt iszunk-hányunk-qpázunk jellegű dalok köréből". Lássuk, merre billent a mérleg, cincáljunk Qpa-indulókat egyenként!


6almaschokk

Ábécérendben haladunk, és mindössze 17 másodpercet kellett várni a SÖR szó első előfordulásáig, ezúton is gratulálunk a kiváló eredményhez. A béna hang is rögtön megvan (legalább egy Prosectura szintű viccfaktort meg kellene ütni az ilyen hang élvezhetőségért), ez pont illik a számválasztáshoz: a csapat a végtelenszer használt alap akkordmenetre épülő Aljas kúszóbab-számot dolgozta fel (Vidéki zene vidéki srácokról). A közhelyes szövegű dalt lezáró "jómunkászene hatalmas srácoktól" sor harmadik ismétlésénél már könyörög az ember, hogy legyen végre vége, de nem, még két ismétléssel kínozzák a hallgatót. Egyetlen jóság a hangszeres játék, az se több, se kevesebb, mint amit a műfaj kér.

911
Republic-számhoz még véletlenül sem szabadna nyúlni, és nem a megszentségtelenítés veszélye miatt. Vodka-feles téma kipipálva, a hang lehetne jó is kis képzés után, de sajnos nem elég erős és pontos. Talán a prozódiai bökkenők a legzavaróbbak, köztük is az "eeegyetem" döccen legnagyobbat. A mosottság nagy szolgálatot tesz a hóó-óózó kórusnak, így az egész jó, de amikor énekelni kell, az együtt sem megy nagyon. Még egy utolsó mínuszpont a "csajszi" szó használatáért.

Albi Rizs és a Haverok
A feldolgozott számok listáját tekintve az övék az egyik legmenőbb, az Electric Six Gay Barja nagy klasszikus (a Danger! High Voltage szintén kiváló buliszám a zenekartól), kár, hogy ehhez az egyik legösszecsapottabb megvalósítás társul. A Gay Bar-gépgyár rím nem lenne feltétlen rossz kiindulás, de a szesz köré épülő szöveg és a "BAZDMEG! BAZDMEG! BAZDMEG!" (így, ahogy mondom) felkiáltások hallatán minden magas ló nélkül is fölteszi az ember a kérdést, hogy: értelmiség?

BMF AllStars
Az előzőek után roppant üdítő egy gagyi eurodance alap, ami az Aqua Barbi Girlje alá való, de még ráadásul egy bekeverés erejéig egy kis 2 Unlimited is előkerül. Az ének simán elférne egy Hupikék törpikék-lemezen, és ugyan a szövegről nem egészen világos, mi köze bármihez, de mérsékelten vicces, és legalább a Gumibogyó után a kispolszkit sikerült megérteni. Indulónak épp nem mondható dalocska, ezzel együtt aranyos, bónuszpont a "senkiháziak kezében van a popszakma" Sziget-reklámos idézetért.

Budget
Különösen nagy fantáziátlanságra vall a Nyolc óra munkát feldolgozni, különösen egyetlen épkézláb poén vagy kiszámíthatatlanság nélkül. Csak ennyit mondanék: "nyolc óra Qpa, nyolc óra vedelés, nyolc óra józanodás".

Buksi, apa kiszökött!
Ez is biztos jó ötletnek tűnt, hogy majd fölturbózva csinálunk egy "punk" verziót a Beatles All My Lovingjának, pedig nem. Hozzáadott érték igazából nincs, a szöveg tematikája a szokásos, egyedüli értékelhető teljesítmény ismét csak a háttérvokál úúú-úúúzása a vége felé. Menetrend szerinti szókipécézés: "rücsköld szét". Mindenki tudja, hogy rücskölni gáz, itt meg egyenesen felszólító módban, érted? Ja, és béna a hang.

Csapoványe Pivó
Mert kell egy kis folk/country is. Ahogy azt a felvétel hallatán el lehet képzelni, a csapat körbeült egy(-két) mikrofont, és az egy szál gitáros kíséretre énekelgették föl csoportosan a Banks of the Ohio című dal qpás változatát. A technikából adódó lo-fi jelleg kölcsönöz egyfajta varázst az egésznek, kár, hogy az utolsó pár másodperc visítozása kizökkent ebből, pedig már majdnem elhittem, hogy tök klassz dolog Pivó-szektásnak lenni.

DarkSide
Igaz, hogy erről a dalról jót nem lehet elmondani, de legalább a tipikus hibákat ügyesen elkerüli, mivel a feléneklőjén kívül nem valószínű, hogy sokan tudják, mit karattyol. Valami angol szavak egymás után, ennyi.

Etil Alakulat
Megjött a női szakasz, és ha lehet, ez még rosszabb, mint az eddigiek (pedig 0% sovinizmus). Na de akkor is: hamis, hamis, ritmus, prozódia alig. És konzervativizmus is 0%, de árulja el valaki, mi vicces van abban, hogy egy nő azt mondja, "itt jön a pina". El ne felejtsem: alapul a t.A.T.u. Nas Ne Dogonyat/Not Gonna Get Us című száma szolgált. Siralmas.

Funky Fresh
Elsőre egy szolid jééézusom, amikor bejön a Neoton Kétszázhúsz felettjének gitárja (MIDI-ben!), de az ének kezdeténél azonnal hallatszik, hogy itt van valami. Itt kérem képzettnek hangzó énekhangok vannak, férfi és női hang tercel egymásnak. A mélyebb férfihang épp emiatt kicsit kórusízű, és furcsa mód olyan lesz tőle az induló, mint a magyar himnusz: egy elvileg lelkesítő valami, amiből melankolikus-könnytörölgetős dal lesz, de nem rossz ez. Mindenkit rúgjunk ott, ahol a legjobban fáj: érthetetlen, hogy a refrén előtti sorban miért tercel a férfihang, mikor ott kvártolnia kellene(!), és ha már megvolt a lehetőség a profibb előadásra, akkor kár, hogy nem lett még jobb. A beszélgetős szöveg kicsit(?) erőltetett, és általában sincsenek nagy meglepetések, de végre apró gyöngyszemek akadnak, mint például a "lesznek rendezők / pontoznak majd ők" gallás sorpár, vagy a "néhány sör felett észre sem veszed, hogy nincsenek is VIK-es lányok" rész.

Gonosz Ikertestvérek
Naggyon kemény, naggyon őszinte. Azt értem, hogy tetszőleges agykapacitás és kultúrháttér mellett is lehet vicces primitív dalokat és dalszövegeket hallgatni, mert ha valaki ebben él, akkor azért, ha meg nem, akkor azért, de bizonyos szint fölött miért akar bárki olyan is lenni?

Gonosz Poszáta és a Káoszszemű Epszilon
Vannak, akik megpróbálják megmutatni, mit jelent haladni a korral. Kár, hogy ez így ebben a formában még nagyobb tévút, mert hát nincs cikibb, mint lejárt zene rajongójaként úgy gondolni, hogy igazán trendik vagyunk. Tehát "modern elektronikus tánczene" több mint öt percen át, szöveg nulla, ez így sehogy se nem induló.

himmel
Himmelék már bizonyítottak dalgyártásban, sikerült a Schönherz falain messze túlnyúló népszerűségre szert tenniük, amire a legújabb kori escéhás történelemben nemigen volt példa. Na de a kritikus nem azért kritikus, hogy létezhessenek számára kikezdhetetlen bálványok, és ugyan nem ezért, de muszáj elmondani, hogy ebben közel sincs annyi ötlet, mint a nagy slááágerben. Produkcióban természetesen így is simán a többieké fölött van.

hiPPPi
Ők se bonyolították túl, inkább csak választottak maguknak indulót (a Bűnvadászok című Bud Spencer-Terence Hill-film zenéjét), mint égették volna magukat, és lehet, hogy így jártak jól. Bár ha már így tettek, akkor a helyükben biztos, hogy a csapatnévhez talán legegyértelműbben passzolót választottam volna, és választanám is állandó indulónak: Jefferson Airplane - White Rabbit.

Jedlik Anyós
A zöld, a bíbor és a fekete című P. Box-szám feldolgozásához egy darab gitár és néhány (időnként veresegyházi asszonnyá vedlő) csapattag kellett. A mamás gajdolós koncepció nem egészen világos, mert nem is nagy ötlet, és nincs is elvarrva, a szöveg szóeloszlásáról nyilván már mindenkinek vannak sejtései, úgyhogy.

LabRats
Sokáig voltam távol (nem voltam rá különösebben kíváncsi, de most már tudom, hogy az eredeti eredetije Toto Cutugno L'Italiano című száma), erre jön a kicsit összefolyó, ennélfogva nem mindig érthető ének; másfél perc, semmi extra, de legalább nem válik irritálóvá.

LapáTTNYél
Az egyik legviccesebb induló annak okán, hogy rá lehet fogni a produkcióra, hogy direkt szar, ami (ha így van, ha nem) sok-sok pluszpont az erőlködve jót akarókhoz képest. Van benne kecskerím, önirónia és a TTNY-esek hátrányos földrajzi helyzetéből adódó kirekesztettségre való utalás is, amelyben megbújik némi (nem zavaró, sőt, megkockáztatom: jogos) felsőbbrendűségi érzés schönherzes társaik fölött. Nem kérdés, hogy a menőségi versenyt is ez a csapat nyeri, lévén a tavalyi-idei többedik, már-már folyamatos mainstream elektropop-őrület egyik (igaz, legkommerszebb, de ez ide pont jó) képviselőjétől, Lady Gagától dolgoztak fel. Az "ez másik időzóna" sort pedig ellopom privát használatra.

LopóSCHoKK
A lopósok természetesen lopnak, mint mindenki. Hungáriát lopni első körben nem a legnyerőbb, viszont annyira profin van megcsinálva, hogy nincs szíve az embernek nagyon lehordani. A piálós klisék szalonképesebbek, mint a többieknél, a Mentholt Tescóra lecserélni nem oly vicces viszont, és kár, hogy a ragyogó ének néha elhalkul, de az összkép így is bőven pluszos.

MiTTNYalsz
Ugyanazt lehet elmondani, mint a GI esetében, csak még jobban. Emberek, van egy új Lukács Lacink!

Nyúlpió eSCéHá -val
Ügyesen viszi tovább az Etil Alakulat hagyományait, és rombolja porig a "nők általában tudnak énekelni" sztereotípiát. Nagyjából ovis szint, és nem azért, mert a Pokémon főcímét írták át (az alapvetően mókás ötlet volt). Szintén etiles rokonságot mutat az "oly sok a kredit, a házizás / de pöckölés vár rád" sorpár, amit állítólag nemcsak én értettem félre. Mármint jól.

Pusztító Pallos Légió
Bizony, a kritikus idegrendszere is el tud fáradni, és unja is hatvanhetedik verzióban is leírni ugyanazt, úgyhogy nem. Lame.

RSS
Szegény Kinks esetében még rosszabb a helyzet, mint amilyen a love-love korszak utáni, "felnőtt" Beatles-számok/lemezek ismertségénél: tőlük általában mindenki csak a You Really Got Me című számot ismeri, pedig (kicsit más értelemben) ők is Beatles szint. Természetesen most is ez dolgozódott föl, az esemény színvonalához méltón, azaz szokásosan igénytelenül.

Soft Bambi Sex
Egy kis keleti parti hip hop (Run-D.M.C. - Walk This Way) megmacerálva; itt visszajön a csajbecsület (mondjuk ekkora lányarányú csapatnál ez szinte elvárás), a refrént egész énekesnősen hozza a főhősnő, csak épp ettől akkora lesz a kontraszt ő és az ellennemű résztvevők között, hogy az a számnak már nem tesz jót. Ismét bebizonyosodott, hogy fekete műfajban fehérként nem egyszerű jót alkotni, de talán jövőre egy Beastie Boys-feldolgozás jobban sikerül.

S.P.Q.R.
A Kerozin legfeljebb egyszer volt vicces, de ha az volt, az az idő akkor is elmúlt. Az S.P.Q.R. feldolgozásából pedig legfeljebb a tíz másodperces intró az, ami okés, a többi csak átlag alatti ötletek ismételgetése.

Surmókusch
Ójaj, szegény Blur, pont olyan szegény, mint a Kinks, kvázi mindenki megelégszik a Song 2-val, pedig ha tudná ez a kvázi mindenki, mennyivel többek és mennyivel másabbak ők ennél... És ha eddig valaki tévesen azt gondolta, hogy márpedig ordítani meg woohoozni mindenki tud, az most legalább hallhatja, hogy nem. Pedig Damon Albarn se az az állat, és mégis, neki működött, a surmóknak nem. Na jó, értem én, hogy az eredetiben az ének volt lekeverve a torz gitárokhoz képest, itt meg fordítva, de hát akkor miért nem lett így itt is? Ezenkívül egy, a magyar nyelv hangsúlyozása ellen különös kegyetlenséggel elkövetett szándékos kerékbetörés miatt is fel kell szólalnom, tűrhetetlen ugyanis, hogy a "mindenkin" második szótagja ekkora nyomatékot kapott. Több igényt, több Parklife-ot és Coffee & TV-t!

tatSCHkófej
No more Tankcsapda, please.

taVIKacsa
Nem vagyok én az angol nyelvű éneklés ellen nem angol anyanyelvűek esetében, de azért lenne egy feltételem: lehetőleg ne nagyon hallatszódjon rajta, hogy nem angol anyanyelvű énekel angolul. Ezt a lényeges kritériumot sajnos a taVIKacsa Zombie-feldolgozása nem teljesíti, és érdekesnek, újragondoltnak se lehet nevezni a pályaművet, de maga a produkció minimum korrekt, a hangszeres résszel és általában az énekkel sincs baj.

Tripla
Engem a hörgős műfajok mindig megmosolyogtatnak (egy darabig jó értelemben), nincs ez másként most sem - tulajdonképp egész jó Qpa-induló-paródiát sikerült összehozni, erős Belga-behatással. Ha tényleg annyira nem veszi komolyan magát, mint amennyire gondolom, akkor a mezőny egyik legjobbja, bár a "Qpa cabana" kicsit necces.

Vomito Ergo Sum
Az egyhangúság maga. Pedig nem olyan nehéz megérteni a Sugarloaf Vízihullájának lényegét: van a belassult reggae-s rész, ami pattogós skával váltakozik, ehhez képest itt a pattogás is pont olyan lagymatag, mint a füvezős szakasz.

Zárdaszüzek
Hohó, itt van a felhozatal legbájosabb hangszíne, nevezetesen a kocsmás recsegéssel beoltott kislányhang. Az a fura, hogy ezt nem a Csapoványe Pivó csinálta meg, pedig hozzájuk még jobban illett volna a Generál Fűrészdalának sörfőzésre-csapolásra átírt változata. Kedves, kedves.


Összmérleg: ahogy igazából legbelül tudtam is, hogy ez lesz - szomorú. A humor szinte teljes hiánya jellemzi az indulókat, és süt a választásokról, hogy a többségnek nem nagyon vannak friss (értsd: elmúlt tizenöt évből származó) popzenei élményei, és amik vannak, azok is inkább csak a felszínre koncentrálnak. Az, hogy valaki odaáll a mikrofon elé úgy, hogy semmi esély, hogy valami értelmes hang (bármilyen) kijön belőle, az egyéni vérmérséklet és önkritika kérdése, de az a szellemi termék, amit a csapatok közösen a mikrofon előtt állók szájába adtak, többségében védhetetlen (kb. a gimiben még elmegy/már gimiben is ciki lenne vonalon mozognak), és nagyon remélem, hogy akik ezekben benne voltak, nem fognak még hőzöngeni is, amikor azt olvassák vissza valamelyik újságban, hogy mennyire ilyenek meg olyanok ezek a műegyetemisták.

(A feladat hivatalos pontozása itt található.)

(A többi csapat indulója nem jutott el hozzánk, ha elkülditek az Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd. -ra, szívesen írunk róluk. - egy másik szerk.)

Módosítás dátuma: 2009. október 07. szerda, 00:17
 

Twitteren élőzünk

Offisöl